Skip to content

szumma szummárum

  • by

Kedves versenyző leányok és fiúk, edzők, szülők, hozzátartozók!

A Budapesti Honvéd által megrendezett Olimpici Grand Prix immár az 5. állomásunk volt ebben a vívóidényben. Mindannyiunk nagy örömére szolgált, hogy a Központi Vívóteremben kerülhetett sor a versenyre – ott, ahol megannyi nagy nemzetközi versenyt, világkupát rendeztek már, világhírességek sokaságával, köztük Nagy Tímeával, kétszeres olimpiai bajnokunkkal és világbajnokunkkal – az Olimpici Közhasznú Alapítvány kurátorával, versenysorozatunk háziasszonyával. Az ellenben elgondolkodtató, hogy ezt a vívó-szentélyt, – mely a magyar vívók részére készült néhány tíz évvel ezelőtt, – jelenős összegért kellett bérelnie a Honvédnak, mint e verseny rendezőjének. Valószínű, hogy a Magyar Vívó Szövetségnek sürgős tennivalója lesz e téren.. hogy ha már bérleti díj, akkor az jelképes 1 Ft legyen… már csak a jövő érdekében is. Az mindenesetre felemelő volt, hogy a verseny, – rendkívül sportszerű körülmények között – kiélezett asszókat hozott. (Teher alatt nő a pálma, szokták mondani.) Szerencsére mindenkinek fontos volt a minél jobb szereplés, a lehető legtöbb pont begyűjtése. Lehet, hogy a szakemberek találnak kivetni valót a még nem egészen tökéletes technikában, vagy akár a taktikában, de az biztos, hogy minden egyes versenyzőnek a legnagyobb ellenfelet – saját magát – kellett legyőznie, és ezt sokan meg is tették. Úgy láttam, hogy a verseny előtti rövid tájékoztatásnak, szabálymagyarázatnak – melyet Vida János főbíró úr tartott – jó hatása volt. A versenyzők elsajátították azokat a szabályokat – vagy legalábbis egy részét – és alkalmazták is, amelyeket a közelmúltban megrendezett újvidéki Kadét EB-n és a törökországi Belek-ben megrendezett Kadét és Junior VB-n „tűzzel-vassal” de sárga és piros, sőt néhány esetben fekete lappal a FIE bírói be is tartattak. (A VB-n öröm volt nézni, hogy pld. a jó nevű, lobbanékony, majd kétméteres orosz edzőt milyen könnyedén tették helyre számunkra teljesen ismeretlen, apró termetű bírók, egy-egy sárga, majd piros lappal, vagy mennyire nem örültünk, amikor a mi versenyzőnknek villant a sárga, majd azonnal a piros, a fegyver görbeségéért.) Mivel egyik fő célunk, hogy ezeknek a korosztályoknak a versenyzői már szinte gépiesen alkalmazzák a vonatkozó szabályokat, – hogy az előbbi esetek többé véletlenül se fordulhassanak elő, – ezt a verseny előtti szabálymagyarázatot(ha csak néhány perc erejéig is), alkalmazni fogjuk a jövőben is. A bírók vizsgáztatását is azért találtuk ki, hogy amikor versenyeznek, tisztában legyenek a versenyszabályokkal, s ezzel legalább fél pont előnyük legyen az asszójuk során, s nem utolsó sorban azért, hogy az általunk rendezett versenyeken mindig legyen elég számú, jól felkészült bíró, s ne fordulhasson elő az, hogy a verseny a kevés bíró miatt akadozik, elhúzódik.

Természetesen az Olimpici Grand Prix-n vizsgázott bíróknak még sok gyakorlatra van szükségük, néha még hibáznak, de már jó úton vannak afelé, hogy egyszer majd ők legyenek az MVSZ által, a nemzetközi versenyekre delegált bírák. Addig is arra kérem őket, hogy bátran alkalmazzák a FIE szabályokat, és tegyék „színessé” – ha kell – az asszókat. Ebből tanulhat, és alkalmazkodhat a nemzetközi trendhez mindenki. Most is azt vallom, hogy inkább két fekete lap az Olimpici Grand Prix-n, – ha szükséges, – mint egy piros a Kadét EB-n, vagy majd az Olimpián… Szörnyű lenne, ha szabályismeret hiánya miatt úszna el egy arany. Korábban a Tenkes Kupák, most az abból kinövő Olimpici Grand Prix akkor ért, akkor ér véget, amikor a legtávolabb lakó versenyzőnk is épségben hazaért. Remélem, hogy amikor e sorokat írom, – május 1.-én reggel 7 órakor, – már mindenki otthon a saját ágyában alussza az igazak álmát. S talán arról álmodik, hogy a magyar zászlót húzzák fel a legmagasabbra, s a legkedvesebb dallamot, a magyar Himnuszt hallhatjuk, úgy, mint azt Nagy Tímea esetében már „megszokhattuk”. Ebben szerettünk volna, s szeretnénk a jövőben is segíteni mindahányan, mert hiszünk az álmokban. S ha az álom egyszer valóra válik, elmondhatjuk, hogy ennyiért dolgoztunk, nem épp semmiért!

Külön köszönetemet szeretném kifejezni Dr. Móna Istvánnak, olimpiai bajnokunknak, az Olimpici Közhasznú Alapítvány kurátorának,- azt hiszem, jól cselekedtünk, amikor felkértük – a verseny szervezéséért, valamint azért, hogy oly sok tapasztalata ellenére, vette magának a fáradtságot, és minden egyes Olimpici Grand Prix-t személyesen végiglátogatott, emelve ezzel is a versenyek fényét, és igyekezett tapasztalatokat gyűjteni, hogy a Honvéd versenye a lehető legjobb legyen.

Elmondhatjuk, hogy nem volt hiábavaló a fáradozása! Köszönettel és Tisztelettel: Lukáts István, az O.K.A. Elnöke U.i: Az Országos Bajnokságon, Keszthelyen találkozunk! Jó versenyzést, sportszerű, és kemény asszókat!