János

János, ha számoltad volna, hogy hányszor hallhattad tőlünk az ismert dalrészletet: “János legyen fönn a János-hegyen, estére odavárom.”…
S most sem kívánunk semmit sem jobban, mint hogy legyél. Hogy itt legyél. S most, hogy nem vagy itt, csak reméljük, hogy számoltad, mert akkor biztosak lehetünk abban, hogy tudtad, lemérted, érezted, mennyire szeretünk. Mennyire tisztelünk. S hogy tudjuk rólad, úriember vagy. Mindig is az voltál.
Pedig tudtuk… oh, mennyit meséltél; nem volt leányálom Csepel. S hogy ott volt a kard. Hogy milyen a Balaton neked. Hogy milyen a család neked. Utazni, pihenni. A nyugalom. A víz, s a vitorla. A kártyaszoba.
S persze, hogy milyen a vívás neked. A szabályok. S mindezeket átadni. Vida bácsi! Ahogy köszöntöttek mosollyal, s mekkora bizalommal, az a sok kis zsűritanonc! S akit nem is sarkalltál, hogy nemzetközi bíró legyen, azoknak is adtál. A modorodból. A ravasz mosolyodból. Összetéveszthetetlen. A kedélyed. Mindig pozitív.
Luki megtalált téged, s lehettél a Tenkes kapitánya. A főbíró. A kupáink. Szerettél jönni. Megkedveltük egymást hamar, ugye? Egy csapat lettünk. Az Olimpici Team. Hittük, s tettünk a jóért. Látod? Sikerült!
Hogy te mindenkit ismersz. Edzők, mesterek, bajnokok. És sok apróság, akikben látjuk, hogy majd azokká válnak. Hogy mondod, kérlek? Bolje bolje?
Tőled s Anikótól tudjuk, milyen szép az egymásratalálás egy iskoláskori szerelemmel. Sajnos azt is meg kellett mutatnod, milyen végig kitartani egy halálos betegségben, a sírig. Hogy te mennyire erős vagy… de persze hullott a könnyünk… Gyöngyiért is, hívtál, menjünk együtt. S nem akartuk tudomásul venni, ahogy a mestereket sem, de végül felidéztünk megannyi élményt: Kulcsár Győző s Nedeczky György… fel sem merült, hogy fontos beszélnivalótok van.
Teljesen véletlenül találkoztunk pár hete Pécsett. Boldognak láttalak; bemutattad Tündit. Megbeszéltük, hogy legközelebb Lukival hármasban elbeszélgetünk. S ha így lett volna, biztos, hogy kilépő is lett volna. A huszon-egynéhány év alatt kiderült, hogy az fontos neked. De akkor hol vagy, Jánosom? Kiléptél, pedig meg sem ittuk a kilépőt…

A tiszteletedre, János, én is felállok a DT-asztaltól. Búcsúzom a jelenlegi Olimpici Team nevében is, barátilag: Plazi